MY WEEK IN PICTURES – MESI

Sziasztok drágáim!  

Mizujs Veletek, hogy vagytok? Ilyenkor eszmélek csak, milyen régen volt már személyes bejegyzés. Komolyabb témában talán közel egy éve. Ennek persze millió oka van: egyrészt valóban elfoglaltabb vagyok, mint egyetemistaként voltam, teljesen másként zajlanak most a hétköznapjaim, és kevesebb szabadidőm lévén sajnos kevesebb időm jut a blogra is. Másrészt, végiggondolva az elmúlt éveket, rá kellett jönnöm, hogy rengeteget változtam én magam, a környezetem és persze a körülményeim is. Arra gondoltam, a mai és ezt követő cikkekben megpróbálok Nektek ezekről mesélni, már ha érdekel Titeket a téma. Valószínűleg nem lesz egyszerű, hiszen ezek a dolgok sosem egzaktak, sokszor még számomra se feltétlenül egyértelműek a változások mögött meghúzódó miértek. Emellett nyilván szubjektíven látom a körülöttem zajló eseményeket, így baromi nehéz rendre objektíven és okosan értékelni őket. Mindenesetre próbálkozom :)

Az első ilyen fontosabb változás, mely az összes közül talán a leginkább érint Titeket, a Style and Bloggal kapcsolatos. Bár erről még soha nem esett így nyíltan szó, úgy gondolom, hogy a problémákról, esetleges nehézségekről és hibákról beszélni sosem szégyen. S most úgy érzem, ideje kimondanom: én magam az elmúlt időszakban azt vettem észre, hogy kissé megrekedt a blog. Vagy inkább én? Őszintén, nem is tudom. Mindenesetre úgy döntöttem, kezdésnek picit mesélek most Nektek erről, szigorúan az én szemszögemből. Aztán persze azt is elmondom, miért tartottam fontosnak ezzel nyitni a mai bejegyzést :)
Tulajdonképpen ha megpróbálom logikusan végiggondolni, nincs ebben a (szerintem) megtorpanásban semmi különös. Egyszerűen elmúltak a szabad egyetemista évek, felnőttként kell helytállni mindannyiunknak, s sokáig úgy éreztem, éppen elég a saját utunkat – magánéletünket és pályakezdésünket egyszerre – ügyesen egyengetni. Ennek ellenére mindig igyekeztem „számszerűen helytállni”, személy szerint óriási nyomásként nehezedett rám, hogy bizonyos időszakokban egyszerűen nem tudok „megfelelő mennyiségű” outfitet készíteni, elegendő szépségápolással kapcsolatos poszttal és trend reporttal érkezni, úgy egyáltalán, lépést tartani, nemhogy megújulni. Közben pedig azt éreztem, csak telik az idő, s a bloggerek többsége már rendszeres videókkal, meg napi többszöri élő bejelentkezéssel tör felfelé. Hazudnék, ha azt mondanám, ez nem zavart, olykor elő-előtört belőlem az érzés, hogy nem elég jó, de legalábbis halál uncsi már, amit csinálok.
Mindeközben azt vettem észre, hogy én magam egyre kevesebb ilyen (mármint beauty és divat) témájú tartalmat követek. Biztosan az elmúlt időszak eseményei, a mögöttem lévő egy év változásai teszik, de magam is változtam. Bizonyos dolgokban másként gondolkozom már, s értelemszerűen az érdeklődésem is formálódott picit. Nincs szó óriási átalakulásról, de egy termékteszt helyett ma már sokkal, de sokkal szívesebben olvasom a WMN Magazin cikkeit (ami egyébként szerintem jelenleg az egyik legértékesebb hazai online női platform), ha pedig Youtube, egy unboxing vagy haul videó helyett százszor inkább D. Tóth Kriszta Elviszlek magammal sorozatának kisfilmjei kötnek le.
S ami a legfontosabb: úgy összességében sokkal kevesebb időt töltök online (bőven volt miből lecsípni azért), az elmúlt hat-tíz hónap ugyanis megtanított arra, hogy iszonyatosan fontos a pillanatokat offline kiélvezni, a világot nemcsak a mobilképernyő szűrőjén keresztül, hanem saját szemünkkel felfedezni, barátainkat és családtagjainkat nemcsak emojikkal, hanem szavakkal és valós tettekkel szeretni. Legalábbis nekem most ez lett az igazi prioritás.

Ennek jegyében a jövőben inkább őszinte, személyes cikkeket szeretnék írni. Régóta tervezek például egy hosszabb bejegyzést emberi kapcsolatokról, barátságokról, ismerkedésről és párkapcsolatokról. Vagy például – némileg ezzel összefüggésben – az egyetem utáni elhelyezkedés nehézségeiről, társadalmi elvárásokról és személyes vívódásokról. Saját lábra állásról, megfelelési kényszerről és mindenről, ami mögötte van. Nyilván ezeket is elsősorban saját tapasztalataim nyomán tudnám értékelni, ugyanakkor nagyon-nagyon kíváncsi vagyok a Ti véleményetekre, személyes élményeitekre, elképzeléseitekre. Mert szerintem ezekről igenis érdemes lehet beszélni. Vannak, akik óva intenek attól, hogy ezt egy divatblogon tegyem, szerintük egy divatorientált felület olvasóit elsősorban könnyed női témák érdeklik. Nem tudom, ez mennyire igaz, szerintem igenis lenne helye komolyabb gondolatoknak, de kérlek segítsetek és írjátok meg, Ti hogyan látjátok. Szívesen olvasnátok ilyenekről, hozzászólnátok és beszélgetnénk, vagy szerintetek maradjak inkább a napi outfiteknél és trend bejegyzéseknél? Ti hogy látjátok? :)

Mindenesetre mára egy kicsit könnyedebb bejegyzést terveztem, mely így utólag értékelve azért bőven tartalmaz komoly momentumokat. Éppen az idei év fotóit rendezgetve nosztalgiáztam ebben a rémes esős időben, s örömmel konstatáltam, mennyi jó dolog történt velem, mennyi mindent láttam a 2016-os évben. Eredetileg nem terveztem külön beszámolót írni, őszintén szólva nem vagyok nagy világutazó, mi nem igazán nyaraltunk gyerekkoromban vagy ilyesmi. Ez az év viszont számomra is meglepően gazdag volt utazós élményekben, így hát csokorba szedtem az elmúlt időszak legszebb pillanatait, és arra gondoltam, megosztom Veletek őket. Remélem, hogy szeretni fogjátok.


2016. MÁJUS – KRAKKÓ, LENGYELORSZÁG
mw2
A Wavel épülete, Krakkó

Életem egyik legmeghatározóbb élménye volt a Lengyelországban töltött négy nap. Anyuval, tesómmal és Bertivel indultunk útnak, egy vasárnapi ebéd fölött meghozott hipergyors döntés után, kocsival természetesen. A négy napból nettó egy utazással telt, a maradék hármat kellően telezsúfoltuk azért, rengeteget mászkáltunk és szerencsére elég sok mindent sikerült megnéznünk. Voltunk a wieliczkai sóbányáknál, számos krakkói múzeumban, köztük az egykori Schindler gyár és gettó helyén kialakított helyen, bejártuk az óvárost, a zsidó negyedet és a Wawel környékét, hazafele pedig megálltunk Zakopane-ban.

Krakkó egyébként egyszerűen meseszép, az egyik leggyönyörűbb város, amit valaha láttam. Nem tudom, ezt mennyiben befolyásolta, hogy pont tavasszal jártunk ott, amikor mindent virágok borítottak, de fantasztikus volt: gyönyörű épületek, varázslatos hangulat, szuper kedves emberek és elmondhatatlanul finom ételek (úristen, a Ribs on Fire nevű hely valami csoda) fogadtak mindenhol. Ha tehetitek, mindenképpen látogassatok el, akár csak egy hosszúhétvégére is, viszonylag közel van és tényleg álomszép. Ó, bármikor visszamennék. 

mw3Kávézó és étterem Krakkóban

A négy nap egyikében természetesen elmentünk Auswitzba is. Nagyon sokat gondolkoztam azon, egyáltalán írjak-e erről. Aztán úgy döntöttem, hogy bár csak érintőlegesen, egyetlen fő gondolat erejéig mégis szeretnék megszólalni. Elsősorban azért, mert olykor szabályosan megdermeszt a magyarok hozzáállása, a különféle oldalak tartalmai alatt megjelenő vélemények, tovább megyek, a saját haverjaim félmondatai, s tulajdonképpen az egész hazai mentalitás. Kifejezetten Auswitzról, az ott látottakról írni nem tudok és nem is szeretnék, képtelenség. Korábban rengeteg kapcsolódó dokumentumot, iratot, könyvet, jegyzőkönyvet, filmet elolvastam és megnéztem, de amikor ott vagy, így hetven év után is… elfogynak a szavak. Az elkeserítő, nyomasztó, szívszorító vagy kegyetlen csak üres szavak, klisék, amik a közelébe se érnek annak, amit érzel. Rengeteg dolgot tudnék egyszerre csalódottan és dühösen a világba kiabálni, rendre összeszorul a torkom miközben őrült sok mondanivalóm támad, most mégis csak egyetlen Szabó Magda gondolatot emelnék ki. Így hangzik:

“Az ember néha olyan buta. Azt hiszi, vannak történelmi dolgok, meg vannak magánügyek, s a kettő nem tartozik össze. Közben kiderül, hogy mindig minden összetartozik. Ha az ember a történelmi eseményekkel foglalkozik, millió meg millió ember magánéletét találja mögöttük.”

Mindössze hetven év telt el Európa, s – véleményem szerint – a magyarság egyik legnagyobb tragédiája óta. Azt gondolná az ember, hogy ennyi idő elegendő ahhoz, hogy mi is felelőséget vállaljunk tetteinkért, hogy merjünk róla beszélni, és hogy megtanítsuk gyerekeinknek a legfontosabb követendő emberi értékeket. Végtelenül szomorúnak tartom, hogy a mai napig nem kezeljük saját tragédiaként a történteket, miközben akkor és ott, Lengyelországban a legtöbb auswitzi áldozat magyar volt. Igen, magyar. Ez azonban a mai napig szinte alig hangzik el a történelemórákon, sőt, nem mintha a Wikipédia lenne az etalon, de a táborról szóló magyar cikkely (nyilvánvalóan magyar) szerkesztői még csak meg sem említik ezt a tényt, szemben az angol nyelvű oldallal, ahol azért olvashatjuk, hogy “By nation, the greatest number of Auschwitz’s Jewish victims were from Hungary…”. Aki egy keveset is olvasott már ebben a témában, annak nem kell bemutatni a deportálást végrehajtó magyar szervek, különösen a magyar csendőrség németeket is sokkoló mentalitását és aktivitását, melyről persze szintén igyekszünk mélyen hallgatni, mint ahogy azt sem, hogy a mai napig széleskörben találkozhatunk Magyarországon azzal a szerintem roppant felháborító elképzeléssel, hogy valaki vagy magyar, vagy zsidó. Személy szerint nagyon fontosnak tartom a kollektív felelősségvállalást éppúgy, mint az egyéni sorsok meglátását a történelmi események mögött. Vallom, hogy abszolút nem mindegy, mennyire értjük meg, érezzük át és tekintjük sajátunknak a tragédiát, hogy mit tanítunk a gyerekeinknek, és milyen emberek maradunk közben mi magunk. Mert ha valamit, hát azt megtanulhattuk, hogy egy gyűlöletkampány milyen hatalmassá válhat és milyen embertelen szörnyűségre képes. S azt kell mondjam Nektek, most, 2016-ban fontosabbnak tartom ezt hangsúlyozni, mint valaha.

Egyébként ha tehetitek, mindenképpen menjetek el egyetlen napra. Egyszer az életben. Sorsfordító. Engem például egy életre megtanított többek közt arra is, amit Fahidi Évától korábban már tudtam. “Most már evidencia, hogy minden anyagi természetű dolog, ami a birtokunkba kerül és elveszítjük, pótolható. Csak a lényeg nem, az emberi élet. Azt nem lehet visszaszerezni. Megismételhetetlen és visszahozhatatlan.


2016. JÚLIUS – ROVINJ, HORVÁTORSZÁG
mw7
Lone Bay strand, Rovinj

Nagyon nehéz most tovább beszélni, pláne könnyedén, nyaralásról. (Részemről kihagytam egyébként egy pár napot, s később folytattam csak.)
Szóval mindezek mellett az élet mégiscsak tud ám szépséges dolgokat produkálni, gyönyörű és felhőtlen is lenni, amit én idén Horvátországban tapasztaltam meg. Egy hetet töltöttünk kint barátokkal, négy pár: Orsi és Milán, Miki és Zsófi, Pisti és Csenge, illetve mi. Picit tartottam az elején az új társaságtól, a fiúk ugyanis régóta jó barátok, de mi lányok nem igazán voltunk még így együtt. Én meg ugyebár nem vagyok az az extrovertált, nagydumás típus, új társaságban többnyire a megfigyelő szerepét töltöm be, keveset beszélek, ami néha sajnos tud negatívan csapódni. Szerencsére végül minden szuper volt, nagyon kedves és aranyos volt mindenki, és kifejezetten jó hangulatban telt a hét.

mw6Rovinj belvárosa

Rovinj tündéri kis hely, a belváros igazán hangulatos, gyönyörű kis utcáival, varázslatos éttermeivel és bárjaival hamar belopta magát a szívünkbe. Még soha nem jártam itt egyébként, de jó élmény volt, bár ha őszinte akarok lenni, nekem a homokos görög tengerpart – még ha Horvátország lényegesen tisztább is – jobban tetszett, mint a kavicsos horvát verzió és Isztria többnyire lebetonozott strandjai. Ellátogattunk ugyanakkor Kamenjak-félszigetre, mely egy lenyűgözően szép lakatlan terület hatalmas sziklákkal, gyönyörű öblökkel, eldugott kis partszakaszokkal  és kristálytiszta tengerrel. Egyszerűen meseszép hely, nincsenek rá szavak, úgyhogy oda mindenképpen érdemes elutazni, ha ezen a részen jártok. Azt hiszem ott kívántam életemben először úgy igazán, hogy bárcsak tudnék és mernék úszni… :)

mw8Kamenjak-félsziget

2016. AUGUSZTUS – ERDŐBÉNYE, PUSZTAFALU ÉS KASSA

Még nyár elején töltöttem el két napot Anyuval Erdőbényén, az Erdőfénye Kastély Szállóban. Tulajdonképpen ez volt az első igazi Zemplén-járó élményem, ami egyúttal arra is ráébresztett, mennyi csodás látnivaló van még Magyarországon. A szálloda maga egyébként zseniális, körülbelül három kilométerre van a főúttól egy erdő mélyén: szuper csendes, tökéletes hely a pihenésre. Óriási területen, zárt kapuk mögött élvezhettük a természet nyugalmát, rengeteg gyönyörű virág, bokor, szépséges kis pad és hatalmas fák teszik hangulatossá az erdős-parkos övezetet (most ősszel, lombhulláskor is varázslatos lehet). Igyekeztünk olcsóbban megúszni, úgyhogy mi nem a kastélyszállóba, hanem a mellette lévő régi vendégházba foglaltunk, mely bár nem túl modern épület, nagyon tiszta volt, ráadásul egy több tíz méteres hortenziabokor húzódott az ablakok alatt. Egyszerűen meseszép, esküszöm már ezért megérte.

mw1Erdőbénye, Magyarország

Innen mentünk el bicajozni (ami egyébként ezen a dimbesdombos vidéken egyáltalán nem olyan könnyű, mint ahogy én azt elképzeltem), megnéztük a felújított Füzéri-várat, Tokajt, Sátoraljaújhely és Sárospatak nevezetességeit, illetve ettünk egy istenit (négy óra várakozás után ugyan, de minden percet megért) az  Anyukám mondta étteremben. Tudjátok, mennyire szeretem a hasamat, órákat tudok beszélni kajákról, amitől most megkíméllek Titeket, de ígérjétek meg, hogy ha Encs közelében jártok, mindenképpen kipróbáljátok a helyet, mert IS-TE-NI. (Ne felejtsetek el napokkal előre asztalt foglalni, mert sajnos mások is tudják, mennyire finom ott minden.)

img_1445Rákóczi-vár, Sárospatak

A kis anya-lánya zempléni kalandunk után augusztusban Berti családjával is visszatértünk, immáron egy hétre, ezúttal Pusztafalura, egy takaros kis vendégházba. Még soha nem voltam velük nyaralni, ráadásul igazán különleges alkalom volt,  hiszen Berti öccse, Robi akkor alig pár hete költözött haza Londonból. Pusztafalu különben a nyugalom szigete, ha csendes, pihentető vidéki kikapcsolódásra vágytok, szívből ajánlom. Szinte minden napra csináltunk valami közös programot: túráztunk a környező erdőkben, együtt is megnéztük a Füzéri-várat, átlátogattunk Kassára, napoztunk az Izra-tó  partján, szombat este pedig a tokaji Fesztiválkatlanban egy felejthetetlen Havasi koncerten vettünk részt.

kassa

Személyes kedvencem Kassa volt egyébként, nagyon szép város, imádtam a hangulatát, a gyönyörű épületeit, és mint később, a képeket visszanézve kiderült, a nyílászárókat :D De tényleg, így utólag megnézve szinte minden nyaralós képemen akad egy számomra csodaszép ajtó vagy ablak, haha. Emellett a Havasi koncert is fantasztikus élmény volt, szégyen nem szégyen, nem ismertem a zenéjét, sőt, picit idegenkedtem is a klasszikus iránytól, de a koncert valami elképesztően csodálatos, valóban monumentális és maradandó volt. A show minden pillanatát imádtam, úgyhogy mindenképpen szívből ajánlom, egyszerűen gyönyörű.

mw5

Végezetül, picit a Style and Bloggal kapcsolatos változásokra visszatérve, mára azt hiszem kijelenthetem, hogy elengedtem a korábbi frusztrációimat. Dolgozom, ráadásul most valami teljesen új és nagy projekten (hamarosan elmesélem ám, remélem, örülni fogtok), s bár tényleg imádom a blogot, nekem ez egy szenvedély, nem pedig munka. Közösen is megbeszéltük, hogy ennek szellemében működünk tovább. Panni is és én is publikáljuk, ami éppen jólesik és szívből jön, ha pedig ezer más dolgunk van éppen, nem görcsölünk a pár napos, esetleg egy-két hétig tartó szüneteken sem. Részemről elképzelhető, hogy sokkal kevesebb beauty témát, s több outfitet és személyes bejegyzést hoz majd ez az új időszak, és őszintén remélem, hogy így is, ezzel együtt is szeretni fogjátok a posztokat. Illetve nagyon-nagyon örülnék, ha minél többen megosztanátok a véleményeteket és tapasztalataitokat, akár névtelenül kommentben, de ha van rá igény, kitalálhatunk neki valamilyen szervezettebb formát is. Nagyon szeretek írni, de én mégis azt szeretem a legjobban, amikor Ti is bekapcsolódtok, beszélgettünk, ha tehetjük, segítjük egymást, még ha csak így weben keresztül is.

Hatalmas adag puszi, ölelés és szeretet,
Mesi

27 thoughts on “MY WEEK IN PICTURES – MESI

  • október 6, 2016 at 8:29 du.
    Permalink

    Kedves Mesi! Elképesztő örömmel tölt el a tervezett irányváltoztatás a blog témáit illetően. A beauty dolgok mellett mindig is sokkal jobban érdekeltek a személyesebb hangvételű posztok, a művészetekről készült irományok és a különböző témákban íródott, szubjektív véleménnyel átszőtt cikkek. Alig várom az új bejegyzéseidet. Szerintem teljesen normális (sőt), ha idővel az ember érdeklődése változik, új vizekre evez és mer valami újba belevágni.
    Én például nagyon szívesen olvasnék Tőled könyvajánlókat, hogy te miket szeretsz olvasni, esetleg a véleményedet adott könyvekről.
    Köszönöm, hogy csináljátok a blogot, és elláttok minket igényes olvasnivalóval :)
    Egyébként gyönyörű helyeken jártál, meg is hoztad a kedvemet egy zempléni kiruccanáshoz. Puszi :*

    Reply
    • október 6, 2016 at 8:37 du.
      Permalink

      Drága Anita!
      Igazából ennél boldogabb nem is lehetnék, annyira örülök, hogy így látod. Ráadásul ezzel a könyvajánlóval nagyon ráéreztél, a Glamour-napom ugyanis a Libri kuponnal indult és zárult, és olyan boldog voltam, mint még soha. Kifejezetten sokat olvastam mostanság, és szinte csak tízpontos könyvélményeim vannak, úgyhogy bőven akad ajánlanivalóm. Igyekszem időben is besűríteni és írni róluk, mert tényleg megérdemlik.

      Addig is sok puszit küldök, és nagyon köszönöm, hogy írtál, tényleg sokat jelent :)
      Mesi

      Reply
      • október 6, 2016 at 9:59 du.
        Permalink

        én holnap tervezem a librit útbaejteni, szóval kifejezetten örülnék, ha még most kommentem ajánlanál pár kincset!:)

        Reply
        • október 6, 2016 at 10:30 du.
          Permalink

          Kosztolányi Esti Kornélt vettem ma, én nem is értem miért nem olvastam eddig, úgy örültem neki, el sem tudom mondani :) Egyébként a Kakukkszó és Kepes új könyve, a Világkép az, amiket még be akarok szerezni online a Glamour alatt, az előbbi J.K.Rowling és nagyjából ezért, az utóbbi elég érdekesnek ígérkezik.
          Régebben olvastam a cikkben is említett Fahidi Éva Dolgok lelke c. könyvét, ha még nem olvastad, azt mindenképpen jó szívvel ajánlom. Szerintem rengeteg nagyon bölcs és jó gondolat megfogalmazódik a könyvben, nekem sokat adott. Elképesztően jónak találtam Zimbardo új könyvét, a Nincs kapcsolatot is, rengeteg tudományos munkára, felmérésre, kísérletre és kutatási eredményre építve vizsgálja, miért alakulnak olyan rosszul a mai párkapcsolatok, milyen nehézségekkel találják magukat szemben a férfiak (és ennélfogva a nők is nyilván), milyen változások vezettek oda, ahol most tartunk, egyáltalán hol is tartunk most, és milyen megoldási lehetőségek állnak előttünk. Elég tömény, úgyhogy mindenképpen újrakezdem, mielőtt mondjuk írnék róla, de szerintem nagyon értékes és elgondolkodtató olvasmány, amolyan musthave. Aztán nemrég olvastam el Kálmán Olga Álomországát is, most minden politikai véleménytől függetlenül szintén érdekes, fájdalmasan aktuális és elgondolkodtató, még ha vannak is benne olyan pontok, amikkel nem feltétlenül ért egyet az olvasó. A lány a vonaton is egész élvezhető, számomra például nagyon érdekesen festette le egy alkoholista belső vívódásait, és egészen érdekes szemszögből világította meg a betegséget. A sztori is egész okés, bár azért annyira durván nincs wow élményed. Újabbak közül most ezeket olvastam, amúgy régi nagyokat vettem elő, most épp a Száz év magánnyal próbálkozom. Nem tudom, ezek mennyire tetszenének Neked, vagy egyáltalán újak-e számodra, de hátha adtam pár tippet. Viszont is szívesen veszem, úgyhogy ha van jó könyvélményed, segíts Dia :)

          Reply
  • október 6, 2016 at 8:48 du.
    Permalink

    Mesike! Nagyon örülök az új jelentkezésednek! De még jobban annak az iránynak, amit felfedezni vélek az életedben. egyszerűen ez arról szól, hogy gyarapodnak az igazi élettapasztalataid, és mélyül az érdeklődésed, a gondolkodásod. Külön örülök annak, amit az auschwitzi látogatás kapcsán írsz! Ezt nagyon köszönöm Neked! Azt hiszem, a távlataid az írói pálya felé mutatnak. De addig még nagyon sokat kell élned, és írnod. Ehhez kívánok Neked minden szépet és jót!

    Zsuzsa néni

    Reply
    • október 6, 2016 at 9:36 du.
      Permalink

      Én köszönöm szépen mindazt, amit abban a bizonyos négy évben kaptam, nagyon sokat jelentett és máig nagyon hálás vagyok érte :)
      Remélem minden rendben Zsuzsa nénivel, és remélem, hogy lesz alkalmunk találkozni és beszélni személyesen is, én nagyon örülnék. Addig is én is minden jót és szépet kívánok!

      Reply
  • október 6, 2016 at 9:58 du.
    Permalink

    még mindig a Tiétek a legigényesebb blog hazai viszonylatban és a te írásaid a legértelmesebben megfogalmazott írások.

    Reply
    • október 6, 2016 at 10:13 du.
      Permalink

      Nagyon köszönöm Dia! Én meg még mindig imádom a rövid és lényegretörő mondataidat :D Különben komolyan!

      Reply
  • október 7, 2016 at 9:18 de.
    Permalink

    Szia Mesi,

    személy szerint nagyon örülök ennek az új irányvonalnak, hiszen mi akik csak szemmel követjük a bloggerek/vloggerek tevékenységeit néha hajlamosak vagyunk megfeletkezni arról hogy ők is hétköznapi emberek. Örülök hogy közelebb engedsz minket a személyiségedhez és együtt nőhetünk fel osztozhatunk örömben bánatban, és tudhatjuk hogy nem vagyunk egyedül.

    Jó lesz látni az embert is a ruhák mögött :)

    Reply
    • október 12, 2016 at 3:12 du.
      Permalink

      Szió!

      Érdekes, amit mondasz, mert nekem még sose jutott eszembe, hogy bármiben is másabbak lennénk, sőt. Nyilván ugyanúgy megvannak a nehézségeink és örömeink az életben, igazából ugyanazok, amik mindenkinek, és nekem nagyon fontos, hogy ezekről alkalmanként beszéljek is.
      Nyilván szuper dolog, ha outfitötletekkel képesek vagyunk inspirálni a környezetünket, ha tudunk segíteni azzal, hogy összeszedjük és “utcai nyelvre”, “a mi nyelvünkre” fordítjuk az aktuális divatőrületeket, de azért ennél nyilván sokkal több van mögöttünk. Nyilván ezeket vállalni nem mindig egyszerű, mert azért egy online platformon megnyílni mégiscsak kétélű fegyver, de én hiszem, hogy a fontos témákról igenis beszélni kell. Pont azért, amit írsz, hogy segíthessünk, akár csak azzal, hogy ráeszmélünk: nem vagyunk egyedül. Sokszor, rosszabb pillanataimban én is hajlamos vagyok azt hinni, hogy ezek csak engem érintő problémák, és annyira sokat segítetek Nekem, amikor Ti is meséltek, és igazoljátok, hogy korántsem vagyok egyedül. Szóval, én köszönöm szépen :)

      puszillak sokszor!

      Reply
  • október 7, 2016 at 9:53 de.
    Permalink

    Kedves Mesi!

    Általában “csendes” megfigyelőként olvasom a blogotokat, de úgy éreztem, hogy most meg kell törnöm ezt a csendet. :) Nagyon tetszik az irány ugyanis, ami felé haladsz, hogy mersz személyes témákról is írni. Aki idetéved a blogra, annak első körben lehet hogy csak a tökéletesen beállított képek, tökéletes lányok, tökéletes ruhák tűnnek fel (amiken egyébként én mindig ámulok-bámulok, hogy milyen ízlésesek). De olvasva a saját gondolataidat, örülök, hogy a szterotípiák megdőlnek, hogy egy külsejére igényes lánynak is lehetnek mély érzései, saját véleménye, jó meglátásai. Sok mindenben nagyon hasonlóan gondolkodunk, hm… lehet, hogy ez a közös csillagjegy érdeme (én is Vízöntő vagyok :))
    Egy szó mint száz, én támogatom az új irányt, és ezután is napi program lesz nálam a style & blog olvasása.
    És mire ezeket a sorokat befejeztem, fel is szállt a köd és kisütött a nap. :)

    További sok sikert kívánok!

    Dzsudzsi

    Reply
    • október 12, 2016 at 3:23 du.
      Permalink

      Drága Dzsudzsi!

      Nagyon köszönöööm, hogy megtörted a csendet, nagyon jólesett minden szó, amit mondtál :)
      Érdekes ez, én magam az életemben tényleg kifejezetten gyakran találkozom az említett sztereotípiával. Próbálom ugyan elfogadni, hogy az emberek olykor másképpen gondolkoznak, mégis számomra annyira természetes, hogy attól, hogy valaki odafigyel a külsejére (nyilván a saját egyéni stílusában), az továbbra is csak egy külsőség, és az igazi értékek mögötte vannak. Számomra mindkettő fontos. Az én elképzeléseim szerint a kettő korántsem ellentmondásos, sőt, így együtt, összhangban működik csak igazán jól. De ahogy látom, ezt pont nem Neked kell magyaráznom, hiszen Te is így gondolod :))

      Sokszor puszillak, tényleg nagyon örülök, hogy írtál, és küldj egy kis napsütést mert megfagyok ebben a borús, esős, vacak időben :(

      pusziik!

      Reply
  • október 7, 2016 at 10:59 de.
    Permalink

    Ahogyan te/ ti valtoztatok, igy valtoztam en is. A termektesztek neha erdekelnek egy-egy ujonnan megjelent, vagy beszerezni kivant termeknel, de egyebkent teljesen mas iranyban olvasgatok, erdeklodom. Ez mindenkinel termeszetes, ahogyan az elete, nezetei valtoznak, alakulnak. Varom az uj bejegyzeseket mas temaban, hiszen nagyon jol irsz!

    Reply
    • október 12, 2016 at 2:59 du.
      Permalink

      Drága Mia!
      Nagyon fura volt olvasni, hogy mennyien vagytok hozzám hasonló cipőben, milyen sokan jelzitek vissza, hogy Ti is hasonló változásokat észleltek. Olyan jó ezt hallani, úgy örülök, hogy írtál róla :)
      Persze amúgy, termékteszteket én is bogarászok, ha valami újat szeretnék venni, szóval nyilván divat- és beauty iránti az alapérdeklődésem megmaradt, de igen, ahogy írod, sokkal több más irányú olvasmány, cikk ragadja meg mostanság a figyelmemet.
      Szóval nagyon örülök, hogy Te is így vagy ezzel, és hogy ez normális :D
      Köszönöm a kedvességed, sok puszit küldök!

      Reply
  • október 7, 2016 at 11:52 de.
    Permalink

    Szia Mesi! Nagyon tetszett ez a cikked és örülök hogy jól érezted magad! Kedvet kaptam én is megismerni bejárni az országot:) Én örülnék ha sokkal több személyes poszt lenne itt a blogon. De kíváncsi vagyok hogy milyen termékeket használtok mondjuk az arcotokra honnan dönthettem el hogy melyik a minőségi szépségápolási dolog. Vagy írtok kulturális programokról nagyon jó lenne!
    Hiszen mindenki imádja a divatot és kultúrát. Persze ez biztos szubjektív hogy kinek mi tetszene :) csak egy ötlet
    Szép napot Nektek! <3 :*
    Ui: Nagyon jó a blog mindig várom hogy mikor jön újabb cikk!

    Reply
    • október 12, 2016 at 2:54 du.
      Permalink

      Szia drága Viki!
      Nagyon jó ötletek, nagyon szuper, hogy megosztottad őket. Pont pár hete jutottam el például a Nyomorultakra a Madáchba, és pont azon gondolkoztam, miközben olvastalak, hogy ilyesmiről is érdemes lenne írni, mert zseniális élmény volt. Emellett egyébként egy-két szépségápolással kapcsolatos gondolat és cikk biztosan lesz majd, az outfitekből pedig nem várható kevesebb, pusztán arányaiban gondoltam több személyes cikket írni, mint évi egy :)
      Nagyon örülök, hogy írtál, nagyon jó ötleteket adtál, köszönöm Neked!

      Sok puszit küldök, remélem jól vagy, legyen szép napod,
      Mesi

      Reply
  • október 7, 2016 at 8:43 du.
    Permalink

    Szia Mesi! Öröm volt olvasni ezt a bejegyzésedet (no, nem éppen a téma töltött el kellemes érzéssel…)! Engem is nagyon érdekelnek azok a témák, amiket említettél, kíváncsi lennék a meglátásaidra, szívesen fogadnám(/nk) azokat az írásaidat.
    Lenne egy kérdésem is hozzád, ez pedig az MBTI személyiségtípusod. A személyes jellegű bejegyzés miatt megengedtem magamnak, hogy feltegyem ezt a kérdést, remélem nem tolakodó.

    Reply
    • október 12, 2016 at 2:51 du.
      Permalink

      Szia Éva!
      Köszönöm, én örülök, hogy tetszett a cikk és külön köszönet a visszajelzésért, igyekszem tényleg több hasonló gondolatomat és meglátásomat megosztani és beszélgetéseket kezdeményezni a jövőben is.

      Hm, a kérdés egyáltalan nem tolakodó, de sajnos nem tudom rá a választ. Annak idején, elsőéves egyetemistaként Szervezeti magatartáson töltöttem ki kapcsolódó teszteket, köztük persze a Myers–Briggs-t is, de sajnos nem emlékszem az eredményre, akkoriban inkább kötelező feladatnak éltem meg, mintsem hasznos önelemzésnek. Most, hogy így rákérdeztél, mindenképpen meg fogom csinálni, és megírom majd, ha kész :) Kíváncsivá tettél :)

      puszillak,
      Mesi

      Reply
  • október 7, 2016 at 9:20 du.
    Permalink

    Kedves Mesi!
    Nagyon örülök, jó az irány!Nagyon várom az ilyen jellegű posztokat, szerintem egy nő ìgy teljes, el tud merülni a szépségápolás, divat rejtelmeiben, de az is érdekli, hogy mi történik a világban!
    Ölelés! Márti

    Reply
    • október 12, 2016 at 2:46 du.
      Permalink

      Nagyon örülök, drága Márti, én is abszolút így látom :) puszi Neked, köszönöm, hogy írtál!

      Reply
  • október 8, 2016 at 6:55 de.
    Permalink

    Kedves Mesi, megvallom őszintén libabörőztem az olvasás alatt, nagyon meghatott a tábori leírás. Engem is foglalkoztat a történelem és a komolyabb témák. Én biztos szurkolnék a hasonló írásaidért :) Le a kalappal, gratula!

    Reply
    • október 12, 2016 at 2:46 du.
      Permalink

      Kedves Dóri!
      Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál, nagyon örülök a biztatásodnak, igyekszem több hasonló cikket hozni mindenféle témában, melyek jelenleg foglalkoztatnak :) Sokszor puszillak!

      Reply
  • október 11, 2016 at 3:13 du.
    Permalink

    Szia Mesi!

    Nagyon szimpatikus az írásod és többször is megérintett amit és ahogy írtál…szóval én biztosan várni fogom további írásaidat is!
    Régen én is bloggoltam de 3 év után kiégett a dolog és én egyszerűen abbahagytam. Néha hányzik,de ahogy Te is írtad az élet állandó változás és más lett a prioritás. Abban is hasonlítunk, hogy én is jóval kevesebb divat/szépség tartalmú blogot olvasok, mint pár éve.
    Anno volt vagy 15-20 akiket napi szinten néztem, most van kb 3. de igazából az egyik nem is csak divattal foglalkozik. Ha szereted a jó írásokat akkor ajánlom Neked: http://cupofjo.com/ illetve a cupcakesandcashmere, de ez utóbbit biztosan ismered :)
    Én egyszer jártam Krakkóban de bevallom nem tudtam rászánni magam, hogy elmenjek Auschwitzba. Úgy érzem, ha saját szememmel látnám “élőben” kézzel foghatóan akkor azt nem bírnám ki. Nagyon remélem, hogy a mi generációnkban egyre többen fognak úgy gondolkodni, ahogy Te. Az a gyűlölet, szélsőségesség ami most “divat” nagyon veszélyes, sajnos a félelmet keltés sokszor egyszerűbb, mint az igazsággal szembe nézni.
    Sok sikert a továbbiakban! puszi, Vera

    Reply
  • Pingback: MY WEEK IN PICTURES – MESI – Style and Blog

  • október 30, 2016 at 9:07 du.
    Permalink

    Pusztafalun éltem 18 évig. 😊

    Reply
  • november 15, 2016 at 8:54 du.
    Permalink

    hú, Mesi. ez nagyon tartalmas és érdekes poszt volt. nagyon tetszett, gratulálok! örülök, hogy így gondolkodsz!

    Reply
    • november 22, 2016 at 5:31 du.
      Permalink

      Nagyon örülök Kata :) Köszönöm, hogy írtál, sokszor puszillak!

      Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.